2012.
Kedves Testvéreim!
Amikor ezt az igeszakaszt meghalljuk a szószékről, óhatatlanul az juthat eszünkbe: No, akkor most politizálás lesz igehirdetés helyett? No, akkor most vajon hogyan lesz ebből üzenet, hogyan lesz ebből igehirdetés és nem bajkeverés? Vagy ettől lesz hangos a média? Hogy az egyház és a lelkészek sem türtőztetik magukat és politizálnak ahelyett, hogy a saját feladatukra koncentrálnának? Meg szeretném nyugtatni a Testvéreket: ha Isten is akarja és megerősít, Tőle jövő bölcsességet ad, akkor igehirdetést hallgatnak a Testvérek, nem marad el az év utolsó vasárnapi istentiszteletén sem.
A keresztyéneket, az egyházat gyakran érik vádak, hogy olyan témában hallatták a hangjukat, amelyhez nincs közük és nem szabad beleszólniuk. Vád azért, mert van vélemény, elhangzik ez a vélemény nyilvános fórumon - jó esetben félelem és megalkuvás nélkül; hangzik Isten Igéje. Mert tulajdonképpen ennyi történik. Mert amikor a világ azt látja vagy látta, hogy az egyház, a keresztyének ’beleszólnak’ a világ menetébe, tulajdonképpen nem történt más, minthogy Isten Igéjét hirdették, Isten szavát közvetítették az ember életére vonatkozóan. Politizált volna? Erre a kérdésre adott válaszunk hangulata és indulata nagyrészt a kérdés hangulatától és indulatától függ. No, és ha politizált, vajon bűnt követett el? Lépjünk még egyet a kérdések sorában visszafelé: Mi a politika? Görög eredetű polisz szóból ered, jelentése közélet, az emberek, a nép élete és dolgai. Minden igehirdetésünk a Biblia Igéire, Isten írott kijelentésére alapul, így fogalmazzuk meg azt, hogy mit tanultunk az Igéből magunkra nézve és mit tanít a gyülekezeteknek általa Isten Szentlelke. Egyértelmű, hogy az emberek életével és dolgaival törődnek igehirdetéseink, hiszen az Ige, maga is ezt teszi. Ebből a szempontból azonban minden Igehirdetésünk politizálás és minden ige, a mit a Bibliából olvasunk, politika, hiszen a köz életéhez szól. Lehet úgy is prédikálni, hogy az ember tulajdonképpen semmit sem mond, semmi olyan nem hangzik el, ami által a templomban ülő másmilyen gondolatokkal és véleménnyel vagy hangulattal menne haza, mint ahogy megérkezett. Lehet ilyen prédikációkat is mondani, de az ilyenek után az emberek, a köz később ne tegye fel a kérdést, hogy hol volt Isten, hol volt az egyház, a keresztyének, amikor szükség lett volna segítségre, véleményre, akcióra, döntésre, béketeremtésre, felelősségvállalásra, SZÓRA vagy CSÖNDRE. A Biblia az emberi élethez Istentől adott használati útmutató. Ilyen formán tehát az Isten Igéje nem tud nem politizálni. Más kérdés, hogy tud és akar nem pártpolitizálni.
A keresztyének, a tiszta, egyenes gondolkodásúak, az egyház vádolása mindig jelen volt. Leginkább akkor, amikor a vádat megfogalmazó világi hatalom nem tekintette Istentől jövő ajándéknak az uralkodás, irányítás lehetőségét, ellentétben az egyházzal, ami a Bibliából tanítva ezt jelentette ki. Azt látjuk Igénkben, hogy Jézussal is ez történt. Provokálják a farizeusok és a Heródes-pártiak a kérdéseikkel, és ez is egy látszatkegyes kérdés, mögötte összeesküvés lapul. El akarják ítélni saját tettei és szavai által, ezért helyezik provokatív és váratlannak tűnő helyzetekbe, mint például a parázna asszony megkövezése esetében, és ezért teszik fel ezeket a kérdéseket. Ha Jézus az adófizetés kötelezettségére igennel válaszol, akkor a tömeg szeretetét elveszíti. Ha viszont arra buzdít, hogy ne fizessen adót a nép, akkor a Római Birodalom hatóságával találja szemben magát. Arra azonban nem számítanak, hogy Jézus a harmadik lehetőséget tárja fel, mely tulajdonképpen az egyetlen helyes megoldás: Istentől jövő bölcsességgel válaszol a kérdésre.
Erre és minden további szavára és tanítására az jellemző, hogy nem cáfolható vagy megkérdőjelezhető, hanem tovább adható, sőt, tanítani való. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené.” A dénár hátulján a császár arcképe van. Sok arcképet hordozunk mi is az életünkben, melyek mind egy-egy fórum, amely előtt meg kell felelni. Lehet valaki egyszerre diák, házastárs, szülő, tagja valamilyen rajongó klubnak, tagja egy gyülekezetnek, és munkatárs. Olyan sok szerepünk van, amelyekben meg kell felelnünk az elvárásoknak. Olyan sok császár van, akiknek meg kell adnunk azt, amit meg kell adnunk és nem kell azonnal a pártpolitikára gondolni. Honnan lehet erőnk mindenféle fórumon megadni azt, amire szükség van, amire nem csak a magunk lelkiismerete indít, hanem az elvárások, szerződések, kötelezettségek? Honnan van erőnk arra, hogy a szétaprózódás helyett megálljuk a helyünket mindenhol? Onnan van erőnk, ahonnan a jézusi mondat második fele megszólít: „és adjátok meg az Istennek, ami az Istené.” Hogyan adjuk meg Istennek, ami Istené? Hiszen minden az Övé, minden, amit kaptunk, Tőle van – mit adhatnánk oda, mégis? Azt, amit kér. Isten kéri: figyeljünk oda Rá, szavára! Isten kéri: Őelőtte más istent ne imádjunk! Isten kéri: szánjuk oda az időnket az Ő szavának olvasására, meghallására, szenteljük meg a nyugalomnapot, hogy ez által Ő is megszentelhessen és feltölthessen bennünket magával. Isten kéri: Imádatunkat iránta fejezzük ki és nem földi bálványok és ideig-óráig tartó örömök iránt. Isten kéri: szeressük Őt mindenekfelett és szeressük felebarátainkat; szeressük, segítsük a Krisztus-testet, az Isten által egybe hívott egyházat. Isten kéri: legyünk egymás felé jóságosak, irgalmasok, egyenesek és őszinték, és ne legyünk irigyek, képmutatók, sem kegyetlenek. Isten kéri, hogy mi, akik az Ő képére és hasonlatosságára teremtettünk, az Isten arcképét hordozó életünkkel legyünk hálásak iránta egész életünkkel.
Akkor adjam Neki mindenemet? De miért? Tegyük meg nyugodtan, mert Isten hatalmas árat fizetett azért, hogy mi átérezzük: Neki kell adnunk mindent, mert olyan hatalmas az Ő ajándéka! Egyszülött fiának az Úr Jézus Krisztusnak ajándéka és áldozata felülmúl mindent, amire én valaha képes lehetnék. A megváltás, bűneim, mocskaim elengedése felülmúl mindent, amit én egész életem során összegyűjtöttem. Örök életem ajándéka felülmúl mindent, néhány évtizedes kis, poros életemet.
Végül egy kérés: Ha minden az Istené, akkor meg kell Neki azt adni. Ellenkező esetben tolvajok leszünk, mert magunknak tartjuk meg azt, ami nem a mi tulajdonunk. „adjátok meg az Istennek, ami az Istené.”.
A Biblia nem egy emberhez szól, hanem a köz életéhez, minden ember, a nép egészéhez egyaránt. Láthatjuk tehát, hogy lehetetlen nem politizálni, ebben a krisztusi értelemben természetesen. A Mi Urunk, Jézus Krisztus szavainak helyes értelmezésében és magyarázatában áldjon meg bennünket az ÚR olyan bölcsességgel, mely Neki is megvolt, szavainkkal képviseljük Isten ügyét úgy, ahogy Ő tette. Istentől való bölcsességgel. Ámen.
Matosné Bokor Anikó