2012.

Lukács evangéliumát olvassuk ezekben a hetekben. A felolvasott igeszakasz tegnap volt napi igénk.

Nagyon érdekes tényt figyelhetünk meg, ha figyelmes szemmel, az időt odaszánva olvassuk az evangéliumot. Lukács 4 jajkiáltásban fordul a zsidóság gazdasági felsőrétege felé, valamint több olyan történet található evangéliumában, amelyben Jézus a „felső tízezer felé fordul”.

Érdekes, hogy Máté evangélista evangéliumában a vallási felsővezetők felé szól Jézus Krisztus.

Elgondolkoztató, hogy vajon Máté miért a vallási vezetők felé szóló jézusi jajkiáltásokat, Lukács pedig miért a vagyonosok felé szóló jajkiáltásokat emeli ki.

Máté, az evangéliumában főleg zsidó embereket szólít meg, akik közül sokan úgy gondolták, hogy a törvényt megtartva igaz emberek, nincs szükségük megtérésre, így nincs szükségük megváltóra, mert magukat váltják meg, ezért Jézusra nemet mondtak!

Lukács görög emberként a hellenista világ lakóinak írta evangéliumát, amely világban a Jézushoz való eljutást akadályozza mindaz, amit Ő gazdagságnak nevez.

De vajon miért szól Jézus az őt körülvevő társadalom vezetői ellen? Egyáltalán ellenük szól? Úgy hiszem, hogy inkább értük szólal meg! Jajkiáltásai, és a példázatok ugyanis azon célból hangzanak el, hogy vádolva a hallgatóságot bűnbánatra, majd megtérésre hívja őket. Azokat az embereket, akik igaznak tartották magukat, azokat az embereket, akik pénzükben-vagyonukban, javaikban elégséget találtak!

Olvasva Lukács evangéliumát, a pénzzel kapcsolatos jézusi látásmódnak lecsapódását, azt mondhatjuk, hogy a kérdés hihetetlenül aktuális ma is!

Szinte az egész világot ugyanis a pénz mozgatja. A pénzért való hajsza, a megtartásáért való küzdelem, vagy éppen az utána való sóvárgás.

Döbbenetes, hogy a társadalom, amely körülvesz bennünket, szinte mindent ebben mér! Magukat felelősen gondolkozó embernek valló emberek száját  is elhagyják ezzel kapcsolatban át nem gondolt szavak, mondatok. Talán emlékszünk egy politikus néhány hónappal ezelőtti nagy vihart kavart mondatára: „Annyit érsz, amennyid van!”. Tegnap kaptam egy első pillanatban szórakoztatónak látszó e-mail körüzenetet, amit rajtam kívül milliók kaptak még meg, mint kiderült. Első pillanatban szórakoztatónak tűnt a kérdés, de belegondolva a mélyébe, elszomorodtam. Ez volt a kérdés: „Ha választhatnál a lottó 5 találatos és a társad közt, vajon milyen márkájú luxusautót vennél?” Emberi kapcsolatok, kontra pénz!

Futnak az emberek, tegyük hozzá őszintén, sokszor mi is a pénz után – nincs idő a másikra, nincs idő megállni, nincs idő elcsendesedni! Még a karácsony előtti megszentelt idő, az advent is ezzel telik!

Az emberek egy részének a pénz birtoklása okoz problémát, hiszen a sok pénz által a jellem nagyon könnyen deformálódik, torzul, míg a társadalom nagy többségének a pénz hiánya jelent gondot, hiszen hiányában a napi megélhetés kerül veszélybe. Dolgozunk, túlhajtva magunkat, maszekolunk, fusizunk. Rohanunk boltról-boltra, hogy minél szebb, tökéletesebb ajándékokat találjunk, keressük az akciókat, hogy a pénzünk elég legyen, és közben éppen a lényeg, amiről szólna az ünnepre való készülődés, a várakozás csendje, békéje vész el! Mindannyiunkat érint tehát ez az ige, mindannyiunknak felteszi ma Élő Istenünk a kérdést, hogy állunk életünk anyagi oldalához, és ezen belül, hogy viszonyulunk a pénzhez?

A példázatbeli bolond gazdag elkövet két óriási hibát!

1.Első hibája, hogy számításából Istent kihagyja. Már az Ószövetségben világosan kiderül, hogy az a bolond ember, aki Isten nélkül akar élni. (Zsolt 14,1). Nem törődik a lelki faktorral, csak és kizárólag az anyagi valóság felé fordítja figyelmét! Erre utal az, amikor így szól: „ sok javad van, sok évre félretéve, egyél, igyál, vigadozzál!”. Nem érdeklik lelki tényezők, csak az, hogy teste rendben legyen. Nem lát túl a test szükségletein, csak ez érdekli őt.

2. A másik hibája, hogy a számítás, amit végzett rossz előjel alatt fut. Azt hiszi, hogy vagyonából megélhet, ezért bolond. Azt hiszi, hogy bebiztosíthatja magát. Végül is, nem rossz dolgot végez, próbál előre látóan gondoskodni magáról. Ám ez lehetetlen. A példázat arra is rámutat tehát, hogy meg tud-e szabadulni az ember Jézus által attól az ösztönszerűen gyakorolt, de kilátástalan fáradozástól, hogy magát bebiztosítsa!

Ez nem azt jelenti, hogy nem lenne szükség például arra, hogy az ember aktív korában megteremtse nyugdíjas éveinek megélhetését, nem jelenti azt, hogy nem kellene gondolnunk a holnap kiadásaira, amikor a mában esetleg több a pénz, de jelenti azt, hogy ezzel nem tudjuk magunkat bebiztosítani! Nem a szükséges gondoskodás az tehát, amit Jézus ellenez, hanem a félelemtől áthatott fáradozás, hogy az ember az életét vagyona, javai által biztosítsa. Nem tudjuk még azt sem, hogy van-e számunkra holnap, nem tudjuk, hogy a karácsonyt megéljük-e, nemhogy még évekkel előre, hogy mi történik velünk!

Nem a vagyon, a pénz, a gazdagság ami megtart, hanem egyedül az Isten Fiába, a Jézus Krisztusba vetett őszinte hit! Ha benne hiszünk, és Ő az, aki ünnepeinket és hétköznapjainkat meghatározza, akkor tudjuk, hogy földi életünk az örökélet szemszögéből nézve csak pillanat, de tudjuk azt is, hogy az a mennyei haza, amely készül, számunkra is készül. Mi is lakói leszünk, ha az advent, a várakozás, a kegyelmi idő adta lehetőségekkel jól élünk!

Ha benne hiszünk, akkor őszinte szívvel tudjuk tőle a mindennapi kenyeret kérni, tudva azt, hogy Ő a kenyér ura is, és jól ismeri mindennapi szükségeinket. Tudjuk, hogy Ő meg fogja adni, időben, és eleget, éppen annyit, amennyi kell.

Kérjük így a mindennapi kenyeret, gyermeki bizalommal, tudva azt, hogy Ő jó Atyánk, akinek gondoskodó szeretete mindennap körülvesz bennünket, mint már oly sokszor megtapasztaltuk. Kérjük így, és ez megszabadít bennünket az aggodalmaskodástól, és attól is, hogy javaink által függetleníteni akarjuk magunkat gondviselő szeretetétől! Ámen

Juhász András