2012.
Kedves Testvérek!
Ha a húsvét ünnepét nagyon röviden össze kellene foglalni, és nevet adni neki, akkor azt mondhatnánk, hogy a húsvét az élet ünnepe, a húsvét az élet és a halál kontrasztja, a húsvét az élet győzelme. Az élet. Jézusra furcsán néztek a tanítványok, amikor még életében beszélt arról, hogy mi fog történni vele, amikor Jeruzsálembe megy a tanítványokkal. A harmadik jövendölése az, amit felolvastam, ez a legrészletesebb, és ugyanakkor ezt lehetett legszörnyűbb hallani. Élőnek beszélni a halálról, saját haláláról, mégpedig nem is akármilyen halálról. Sőt, beszélt az Úr Jézus nem csak a halálról, hanem valami másról is, a feltámadásról, mert a halálról csakis így érdemes beszélni, hogy ugyanakkor beszélünk a feltámadásról is. A feltámadásról, amivel vajmi keveset tudtak kezdeni a tanítványok, a Jézust hallgatók, és bár eltelt majdnem kétezer esztendő, tegyük fel a kérdést, vajon mi tudjuk-e helyén kezelni a feltámadásról szóló tanítást?
A feltámadás egyedül Jézus feltámadása miatt lehet osztályrészünk majd, annak idején. A feltámadás annak bizonyítéka, hogy az élet győzött a halál felett, és ezt a csatát az Úr Jézus megvívta értünk. Élet és halál. Vajon ezeket a fogalmakat tudjuk-e keresztyénekhez illő módon a helyükön kezelni? Számtalan hírt hallunk a világból, melyek szólnak életről, halálról, születésről, elmúlásról, és saját szemünkkel is látjuk, részesei vagyunk ezeknek. Hogyan értékelünk életet és halált? Amikor hétköznapjainkban futunk, dolgozunk, haladunk, ellátjuk napi tevékenységeinket, akkor nem gondolunk az életre. Akkor legtöbbünknek eszünkbe sem jut, hogy nagy érték önmagában is az életünk, már itt a földön. Pedig az élet nagy ajándék, amit nem tud az, aki eldobja magától kisgyermekét, vagy lelkiismeret-furdalás nélkül kiirtja saját családját. Az élet ajándék annak is, akit egy hirtelen bekövetkezett baleset vagy szervi, működésbeli rendellenesség után az orvosok nagy szakértelemmel megmentik és felébredve a műtétek után az a kérdésük, miért kellett megmenteni az életét, aminek már úgysincs semmi értelme. Az élet ajándék annak is, aki nem így gondolja, mert hosszasan, hónapokig tartó kezelések után minden este úgy fekszik le aludni, hogy nem szeretne inkább többet felkelni. Testvérek, ezek a gondolatok közöttünk vannak, hihetetlenül szomorúak, és a húsvéti örömüzenettel nem összeegyeztethetőek. Pedig a húsvét mindenkinek szól, még az előbb említett végtelenül összezavarodott és elkeseredett embereknek is. Hogyan szól nekik? Úgy, hogy Jézus más fajta életet ad. Jézus romolhatatlan, értékálló, örökké dicsőséges és fájdalomtól mentes életet ad. Az Úr Jézus maga ad példát arra, hogy miért, és mennyire érdemes elfogadni az Ő húsvéti ajándékát.
Mert az Úr Jézus Krisztus nagy fájdalmakat szenvedett, végtelennek tűnő és szűnni nem akaró teherhordozásnak volt kitéve. Élete és aktív tevékenysége alatt olyan igénybevételnek volt kitéve, hogy alig volt lehetősége elcsendesedni, az Atyával maradni, hiszen a sokaság folyton odament hozzá a csodát kérve, a tanítást kérve, ajándékait kérve. És Ő senkitől nem fordult el. Szeretettel, cselekedettel és odaadással élte életét, ezzel arról adott példát, hogy az életet élni csak így érdemes. Keresztútjára már úgy érkezett, hogy lelki gyötrődésen, verejtékező kínokon volt túl, megérkezése annak volt köszönhető, hogy imádságban erőt kért és kapott az Atyától, és vállalt mindent, ami azután következett, bármi legyen és bárhogyan történjen is. Az élet kemény viharából, testi és lelki teherből tehát neki is kijutott, Ő állta ki a legkomolyabb próbát, legkeményebb vihart.
Hozzátartozóként is nehéz a szenvedést végignézni. Jézus szenvedését végignézték földi hozzátartozói, anyja, magdalai Mária, tanítványok, hozzá közel állók, akik szerették, de végignézte még valaki, az egyetlen Mennyei Hozzátartozó, az Atya is. Az Atya kérte, küldte, engedte, hagyta mindazt, ami Jézussal történt. De ugyanakkor szomorúan szemlélte, és Benne átélte az emberi testi és lelki terhek alatt való szenvedést. Az élet csatáját és a halál mélységét megízlelte az Atya, Ő is gyászolt.
Az Úr Jézus példát adott arról, hogy ez olyan vajúdás, melynek értelme, eredménye, következménye van. Az emberre nézve, az életre nézve, a folytatásra nézve. Mert lehet, hogy háromszor is hirdette azt, hogy feltámad, mégsem számítottak erre a követői sem, csak az ellenségei, a főpapok őriztették őrökkel a sírt, hogy a tanítványok nehogy elvigyék Jézus testét.
Hogyan érzékelték ezt ott és akkor a húsvéti történés első résztvevői? Magdalai Mária és a másik Mária a sírhoz mentek, tulajdonképpen a temetőbe, de feltámadást találtak. Egy megholt kedves szerettüket keresték, aztán találkoztak az élővel. Az elmúlás miatti romlást akarták késleltetni emberi készítményekkel, balzsamokkal. A temetési szertartást akarták bevégezni, és végleg elbúcsúzni a Mestertől. De egészen más történt, hiszen az életet hirdető angyallal találkoztak, bátorító üzenetét hallották, romolhatatlansággal találkoztak, és ezt a találkozást félelemmel vegyes értetlenség és riadtsággal vegyes öröm érzése hatotta át. Nagy szomorúság a halál felett, kontrasztban a feltámadás miatti örömmel.
Az őrök megrémültek, szinte holtra váltak, amikor észlelték a földrengést, meglátták az üres sírt és meglátták az angyalt a sírnál. Ők szerették volna hatalmukban tartani az Urat, akinek csupán a jelenléte is halálosan megrémítette őket. Az értetlenség félelmével, az életet hirdető isteni követ láttán holtra váltak. Itt is megjelenik az élet a halállal kontrasztban.
A követ pedig, az angyal, az asszonyokhoz szól, az őröket szóra sem méltatja. Kontraszt a szeretetteljes közeledőkhöz és a parancsból, pénzért őrködő emberekhez való, bátorító és semleges viszony között. Elmondja az asszonyoknak, hogy miért nem kell félniük, mit kell cselekedniük, és miben kell hinniük. „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott megtaláljátok őt.”
Húsvéti történések, üzenetek. Angyal szava, feltámadás ténye, Jézus él … ha valamivel nehezen boldogulunk hitünk kérdéseit tekintve, akkor ezek azok a tények. Számos dolog van az életünkben is, amit ha valahol olvasnánk, nem tudnánk elhinni, még a közeli jó barátnak sem. Lehet, hogy akkor nem értettük, mire jó, és később talán értelmet nyert. Szenvedés ilyen. Gyász ilyen. Jézus feltámadása is ilyen. Később nyert értelmet, ami nem más, mint az, hogy általa nekünk is lehet hitünk és reménységünk afelől, hogy halálunk nem a teljes vég, hanem következik a feltámadás. Hisszük? Nem? Ránk van bízva: a mi feltámadásunk függ tőle.
Bennünket hogyan érint és érintett meg idén, 2012-ben a húsvéti történet? Adja a Mindenható Isten, hogy legyünk úgy megérintve, mint akik békességet nyertünk a nyomorúság elhordozására nézve, mint akik örömre leltünk a romolhatatlanságban való feltámadás reménységében, mint akikhez félelmeinkben közel lép Isten követe, ha nem is fénylő ruhában, de szívünk csöndjében, és elmondja mindig: miért ne féljünk, mit cselekedjünk és mit higgyünk. Ilyen húsvéti ünnepzárást kívánok Minden Testvéremnek! Ámen.
Bokor Anikó
kórházlelkész