2012.

A mai alkalomra – talán kissé rendhagyó az a hosszabb felolvasott igeszakasz – amelyet az Apostolok cselekedeteiről írott könyvből felolvastam. A történet, amit felolvastam, ugyanis nem más, mint Saul, azaz Pál apostol megtérése. Szemmel láthatóan semmi köze ennek a történetnek a húsvéthoz! Miért akarok akkor ezen a húsvéti alkalmon éppen ezen történet alapján is szólni?

Azon kívül, hogy Isten Szentlelke indított erre, van más okom is, noha ez az ok is bőségesen elegendő lenne. Az ok az, hogy a történet Pál apostol húsvétja címet is viselhetné. És ezen kívül van még egy ok, amelyre igehirdetésemben később szeretnék majd visszatérni.

Mi is a húsvét?

A feltámadás felfoghatatlan és kifürkészhetetlen csodáján túl,  azt hiszem, hogy nem több és nem kevesebb az ember számára, mint olyan találkozás a Feltámadott Jézus Krisztussal, amely döntésre hív, szinte döntésre kényszerít – természetesen az Úr mellett. Alátámasztja mindezt a lectioként felolvasott első Korintusbeli levélből vett részlet, amely felsorolja a feltámadás tanúit, és a tanúk közt találjuk Pált is. Hogy is mondja Pál? „Legutoljára, mint egy torzszülöttnek megjelent nekem is!”. Csupa olyan találkozásokat találunk ezen a helyen, amelyek döntésre hívó találkozások voltak. És valóban, ha megvizsgáljuk, Jézus halála utáni megjelenéseit, csupa olyan történet kerül elénk, amelyekből kiderül az, hogy e megjelenések nem öncélúak voltak.

1. Mindenek előtt a megjelenések kiegészítették a nyitott és üres  sír  tényét. Ha nem lettek volna e megjelenések, akkor bárki hihette volna azt – amit a zsidók egyébként a mai napig is előszeretettel terjesztenek – hogy a tanítványok ellopták a testet. Egyébként e dolog fordítva is igaz: ha nem lenne a nyitott és üres sír, akkor bárki könnyen hihetné azt, hogy Jézus halál utáni megjelenései csak a tanítványok agyának kivetülései, vágyaiknak megtestesülői. Ám, az üres sír, és a jézusi megjelenések kiegészítik egymást!

2. Másodszor, a megjelenések bizonyítják azt, hogy a feltámadott tervszerűen cselekvő, önálló Úr, aki már más létformában ugyan, de az emberrel van. Olyan valaki, aki már nem fogható meg a földi kategóriákban: a tér és az idő korlátjai már nem vonatkoznak rá (emlékezzünk Tamás történetére, ahol ezt olvashatjuk: „Noha az ajtók zárva voltak, Jézus megállt a   középen és ezt mondta: Békesség néktek”). Ám, teste mégsem látszattest, hanem nagyon is valóságos test, (Tamás akár érinthette volna Őt) aki együtt eszik a tanítványokkal, amikor Péter ismét halászni megy húsvét után.

3. Végezetül, a megjelenések soha nem öncélú megjelenések, hanem elhívási történetek, szolgálatba állító találkozások.

Érdemes most, a három legismertebbet, amelyekre utal a Korinthusbeli első levél is elemezni egy kicsit.

Tamás nem volt ott a többi tanítvánnyal, amikor már a többiek találkoztak a Feltámadottal. Ebben az időben a „hiszem, ha érinthetem” álláspontján volt Tamás. Húsvét után nyolc nappal már csak érte mozdul Jézus. Egy bezárt szobában találkozik vele, ahol Tamás hitetlenségét legyőzi Jézus, és már nincs szüksége érintésre. Tamás ettől kezdve a misszió egyik élharcosává lesz: Indiában ma is vannak keresztyének, akik Tamás keresztyéneknek vallják magukat – azaz olyan ősöktől származtatják magukat, akik egykor Tamás igehirdetésére tértek meg!

A másik ilyen ember a nagyhangú, háromszor tagadó Péter, aki látta az üres sírt, és mégis visszament halászni. Jézus utána megy, és Péternek háromszor kell megvallania szeretetét, a háromszori tagadás után! Péter is ettől kezdve elöl jár a Krisztusról szóló bizonyságtételben! Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv nagy része foglalkozik az ő szerepével a korai keresztyén misszió szolgálattévői közt.

A harmadik ilyen ember maga Pál. Pál, Jézus egyházának esküdt ellensége volt, ott volt István vértanú kivégzésénél, mint tanú, üldözte a keresztyéneket, és nem elégedett meg annyival, hogy Jeruzsálemben összeszedje őket, Damaszkusz felé tartott, hogy ott is összeszedje, és bíróság elé állítsa a Krisztust követőket. Ezen az úton találkozik Jézussal, és ez a találkozás megállítja őt, megfordítja eddigi életútján, és teljes életére Krisztus tanítványává teszi. Ő lesz Jézus talán legtöbbet munkálkodó, de Jézusért legtöbbet szenvedő apostola.

Három ember, három életút, amelyben az a közös, hogy a Feltámadott Jézussal való találkozás teljesen megváltoztatta életüket.

A találkozásokban, amely számukra az igazi húsvétot jelentette megtértek ezek az emberek.

Ez tehát az igazi húsvét, amely nekünk is megadathat.

Mint igehirdetésem elején említettem, több okból is Pál az, akinek húsvéti találkozását hangsúlyosabban is szívetekre kívánom helyezni.

Míg ugyanis Péter és Tamás találkozása a Feltámadottal akkor történt, amikor Ő még nem ment a mennybe, amíg testben a földön volt Jézus, addig Pál találkozása vele a Mennybemenetel utánitalálkozások közé tartozik.

Nem volt ott Jézus, és mégis ott volt!

Pál tehát hozzánk közelebb áll már – húsvétja szempontjából – mint Péter, vagy akár Tamás!

Testben nincs itt a mi Urunk, és hiszem hogy mégis itt van!

Hiszem, hogy ma is tervszerűen munkálkodva mozdul meg érted és értem!

Hiszem, hogy ahogy egykor Péter után ment, úgy jön ma utánunk is!

Hiszem, hogy ahogyan régen a bezárt ház ajtajain, és Tamás szívének bezárt ajtaján átment, úgy jöhet át a mi szívünk bezárt ajtajain is!

Hiszem, hogy ahogyan Pál kezéből kiverte a fegyvert, úgy verheti szét egyetlen vele való találkozásban a mi szeretetlenségünket is! Mert az az Isten akarata, hogy minden ember megtérjen, és az igazság ismeretére eljusson!

Szeretett Testvéreim! Ez az igazi húsvét! Amikor az ember ilyen döntő módon találkozhat a Feltámadottal!

Szépek a szokások, amelyek körülvesznek minket, finomak az ételek, amelyeket családjaink nőtagjai oly sok szeretettel és gondoskodással elkészítenek, jó a családdal egy kicsit együtt lenni, leállni a mindennapi munkában, de igazi húsvét csak a Jézus Krisztussal való igazi találkozásban valósulhat meg.

Imádkozzunk azért, hogy a mi életünkben is történjen meg ez az igazi húsvéti találkozás, amely döntően befolyásolja életünket, örökéletünket, ha pedig már megtörtént, akkor adja meg az Úr, hogy soha nem felejtve annak az egykori húsvétnak jó ízét, mindig tudjuk, hogy mire hívott el minket! Ámen

Juhász András